magánügy

Hungarian[edit]

magán- (“private, personal”) +‎ ügy (“matter”)

magánügy

private affair, private matter
Ez magánügy. ― It's private. / It's a personal matter.

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	magánügy	magánügyek
accusative	magánügyet	magánügyeket
dative	magánügynek	magánügyeknek
instrumental	magánüggyel	magánügyekkel
causal-final	magánügyért	magánügyekért
translative	magánüggyé	magánügyekké
terminative	magánügyig	magánügyekig
essive-formal	magánügyként	magánügyekként
essive-modal	—	—
inessive	magánügyben	magánügyekben
superessive	magánügyön	magánügyeken
adessive	magánügynél	magánügyeknél
illative	magánügybe	magánügyekbe
sublative	magánügyre	magánügyekre
allative	magánügyhöz	magánügyekhez
elative	magánügyből	magánügyekből
delative	magánügyről	magánügyekről
ablative	magánügytől	magánügyektől
non-attributive possessive - singular	magánügyé	magánügyeké
non-attributive possessive - plural	magánügyéi	magánügyekéi

Possessive forms of magánügy
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	magánügyem	magánügyeim
2nd person sing.	magánügyed	magánügyeid
3rd person sing.	magánügye	magánügyei
1st person plural	magánügyünk	magánügyeink
2nd person plural	magánügyetek	magánügyeitek
3rd person plural	magánügyük	magánügyeik