magyarítás

Hungarian

Etymology

magyarít + -ás

Pronunciation

• IPA: /ˈmɒɟɒriːtaːʃ/
• Hyphenation: ma‧gya‧rí‧tás

Noun

magyarítás (plural magyarítások)

1. Hungarianization, the act of doing magyarít
2. (computing) localisation, internationalisation of a computer program's interface and its text messages to the Hungarian language.

Declension

declension of magyarítás singular plural nominative magyarítás magyarítások accusative magyarítást magyarításokat dative magyarításnak magyarításoknak instrumental magyarítással magyarításokkal causal-final magyarításért magyarításokért translative magyarítássá magyarításokká terminative magyarításig magyarításokig essive-formal magyarításként magyarításokként essive-modal - - inessive magyarításban magyarításokban superessive magyarításon magyarításokon adessive magyarításnál magyarításoknál illative magyarításba magyarításokba sublative magyarításra magyarításokra allative magyarításhoz magyarításokhoz elative magyarításból magyarításokból delative magyarításról magyarításokról ablative magyarítástól magyarításoktól

possessives of magyarítás possessor singular possession plural possession 1st person sing. magyarításom magyarításaim 2nd person sing. magyarításod magyarításaid 3rd person sing. magyarítása magyarításai 1st person plural magyarításunk magyarításaink 2nd person plural magyarításotok magyarításaitok 3rd person plural magyarításuk magyarításaik