megbízó

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡbiːzoː]
• Hyphenation: meg‧bí‧zó
• Rhymes: -zoː

Etymology 1

megbízik +‎ -ó

Participle

megbízó

1. present participle of megbízik

Etymology 2

megbíz +‎ -ó

Participle

megbízó

1. present participle of megbíz

Noun

megbízó (plural megbízók)

1. client, commissioning party
2. (law) principal (one who directs another to act on one′s behalf)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	megbízó	megbízók
accusative	megbízót	megbízókat
dative	megbízónak	megbízóknak
instrumental	megbízóval	megbízókkal
causal-final	megbízóért	megbízókért
translative	megbízóvá	megbízókká
terminative	megbízóig	megbízókig
essive-formal	megbízóként	megbízókként
essive-modal	—	—
inessive	megbízóban	megbízókban
superessive	megbízón	megbízókon
adessive	megbízónál	megbízóknál
illative	megbízóba	megbízókba
sublative	megbízóra	megbízókra
allative	megbízóhoz	megbízókhoz
elative	megbízóból	megbízókból
delative	megbízóról	megbízókról
ablative	megbízótól	megbízóktól
non-attributive possessive - singular	megbízóé	megbízóké
non-attributive possessive - plural	megbízóéi	megbízókéi

Possessive forms of megbízó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megbízóm	megbízóim
2nd person sing.	megbízód	megbízóid
3rd person sing.	megbízója	megbízói
1st person plural	megbízónk	megbízóink
2nd person plural	megbízótok	megbízóitok
3rd person plural	megbízójuk	megbízóik

Further reading

• (from “megbíz”): megbízó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (from “megbízik”): megbízó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN