munka

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Hungarian 1.1 Etymology 1.2 Pronunciation 1.3 Noun 1.3.1 Declension 1.3.2 Derived terms

[edit] Hungarian

[edit] Etymology

From a Slavonic language, compare Croatian muka (“‘trouble’”).

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈmuŋkɒ/
• Hyphenation: mun‧ka

[edit] Noun

munka (plural munkák)

1. work, job
2. (physics) work

[edit] Declension

declension of munka singular plural nominative munka munkák accusative munkát munkákat dative munkának munkáknak instrumental munkával munkákkal causal-final munkáért munkákért translative munkává munkákká terminative munkáig munkákig essive-formal munkaként munkákként essive-modal - - inessive munkában munkákban superessive munkán munkákon adessive munkánál munkáknál illative munkába munkákba sublative munkára munkákra allative munkához munkákhoz elative munkából munkákból delative munkáról munkákról ablative munkától munkáktól

possessives of munka possessor singular possession plural possession 1st person sing. munkám munkáim 2nd person sing. munkád munkáid 3rd person sing. munkája munkái 1st person plural munkánk munkáink 2nd person plural munkátok munkáitok 3rd person plural munkájuk munkáik

[edit] Derived terms

• munkaadó
• munkahely
• munkanélküli
• munkatárs