nárcisz

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]
Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology

[edit]

From the German Narzisse, from the Latin narcissus, from the Ancient Greek νάρκισσος (nárkissos, daffodil).

nárcisz

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈnaːrt͡sis]
  • Hyphenation: nár‧cisz
  • Rhymes: -is

Noun

[edit]

nárcisz (plural nárciszok)

  1. daffodil

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nárcisz nárciszok
accusative nárciszt nárciszokat
dative nárcisznak nárciszoknak
instrumental nárcisszal nárciszokkal
causal-final nárciszért nárciszokért
translative nárcisszá nárciszokká
terminative nárciszig nárciszokig
essive-formal nárciszként nárciszokként
essive-modal
inessive nárciszban nárciszokban
superessive nárciszon nárciszokon
adessive nárcisznál nárciszoknál
illative nárciszba nárciszokba
sublative nárciszra nárciszokra
allative nárciszhoz nárciszokhoz
elative nárciszból nárciszokból
delative nárciszról nárciszokról
ablative nárcisztól nárciszoktól
non-attributive
possessive - singular
nárciszé nárciszoké
non-attributive
possessive - plural
nárciszéi nárciszokéi
Possessive forms of nárcisz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nárciszom nárciszaim
2nd person sing. nárciszod nárciszaid
3rd person sing. nárcisza nárciszai
1st person plural nárciszunk nárciszaink
2nd person plural nárciszotok nárciszaitok
3rd person plural nárciszuk nárciszaik

Further reading

[edit]
  • nárcisz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN