nyelvállású

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From nyelvállás (tongue position) +‎ (adjective-forming suffix), from nyelv +‎ állás.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲɛlvaːlːaːʃuː]
  • Hyphenation: nyelv‧ál‧lá‧sú
  • Rhymes: -ʃuː

Adjective

[edit]

nyelvállású (not comparable)

  1. (phonetics) of the specified (vertical) tongue position, i.e. vowel height (close, close-mid, open-mid, or open)
    felső nyelvállású magánhangzófront vowel (literally, “a vowel of upper tongue position”)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvállású nyelvállásúak
accusative nyelvállásút nyelvállásúakat
dative nyelvállásúnak nyelvállásúaknak
instrumental nyelvállásúval nyelvállásúakkal
causal-final nyelvállásúért nyelvállásúakért
translative nyelvállásúvá nyelvállásúakká
terminative nyelvállásúig nyelvállásúakig
essive-formal nyelvállásúként nyelvállásúakként
essive-modal
inessive nyelvállásúban nyelvállásúakban
superessive nyelvállásún nyelvállásúakon
adessive nyelvállásúnál nyelvállásúaknál
illative nyelvállásúba nyelvállásúakba
sublative nyelvállásúra nyelvállásúakra
allative nyelvállásúhoz nyelvállásúakhoz
elative nyelvállásúból nyelvállásúakból
delative nyelvállásúról nyelvállásúakról
ablative nyelvállásútól nyelvállásúaktól
non-attributive
possessive - singular
nyelvállásúé nyelvállásúaké
non-attributive
possessive - plural
nyelvállásúéi nyelvállásúakéi