rezonancia

Hungarian

Etymology

From scientific Latin resonantia. With -ancia ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛzonɒnt͡sijɒ]
• Hyphenation: re‧zo‧nan‧cia
• Rhymes: -jɒ

Noun

rezonancia (plural rezonanciák)

1. (physics) resonance

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	rezonancia	rezonanciák
accusative	rezonanciát	rezonanciákat
dative	rezonanciának	rezonanciáknak
instrumental	rezonanciával	rezonanciákkal
causal-final	rezonanciáért	rezonanciákért
translative	rezonanciává	rezonanciákká
terminative	rezonanciáig	rezonanciákig
essive-formal	rezonanciaként	rezonanciákként
essive-modal	—	—
inessive	rezonanciában	rezonanciákban
superessive	rezonancián	rezonanciákon
adessive	rezonanciánál	rezonanciáknál
illative	rezonanciába	rezonanciákba
sublative	rezonanciára	rezonanciákra
allative	rezonanciához	rezonanciákhoz
elative	rezonanciából	rezonanciákból
delative	rezonanciáról	rezonanciákról
ablative	rezonanciától	rezonanciáktól
non-attributive possessive - singular	rezonanciáé	rezonanciáké
non-attributive possessive - plural	rezonanciáéi	rezonanciákéi

Possessive forms of rezonancia
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rezonanciám	rezonanciáim
2nd person sing.	rezonanciád	rezonanciáid
3rd person sing.	rezonanciája	rezonanciái
1st person plural	rezonanciánk	rezonanciáink
2nd person plural	rezonanciátok	rezonanciáitok
3rd person plural	rezonanciájuk	rezonanciáik

Derived terms

• rezonanciájú
• rezonanciás

 

Further reading

• rezonancia in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN