szakkönyv

Hungarian

Etymology

szak (“profession, a specialty area”) +‎ könyv (“book”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkːøɲv]
• Hyphenation: szak‧könyv
• Rhymes: -øɲv

Noun

szakkönyv (plural szakkönyvek)

1. book, textbook, text (a book published about subjects in a specific profession)

   jogi szakkönyv ― law book

   orvosi szakkönyv ― medical textbook

   kémiai szakkönyvek ― chemistry texts

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szakkönyv	szakkönyvek
accusative	szakkönyvet	szakkönyveket
dative	szakkönyvnek	szakkönyveknek
instrumental	szakkönyvvel	szakkönyvekkel
causal-final	szakkönyvért	szakkönyvekért
translative	szakkönyvvé	szakkönyvekké
terminative	szakkönyvig	szakkönyvekig
essive-formal	szakkönyvként	szakkönyvekként
essive-modal	—	—
inessive	szakkönyvben	szakkönyvekben
superessive	szakkönyvön	szakkönyveken
adessive	szakkönyvnél	szakkönyveknél
illative	szakkönyvbe	szakkönyvekbe
sublative	szakkönyvre	szakkönyvekre
allative	szakkönyvhöz	szakkönyvekhez
elative	szakkönyvből	szakkönyvekből
delative	szakkönyvről	szakkönyvekről
ablative	szakkönyvtől	szakkönyvektől
non-attributive possessive - singular	szakkönyvé	szakkönyveké
non-attributive possessive - plural	szakkönyvéi	szakkönyvekéi

Possessive forms of szakkönyv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szakkönyvem	szakkönyveim
2nd person sing.	szakkönyved	szakkönyveid
3rd person sing.	szakkönyve	szakkönyvei
1st person plural	szakkönyvünk	szakkönyveink
2nd person plural	szakkönyvetek	szakkönyveitek
3rd person plural	szakkönyvük	szakkönyveik

Further reading

• szakkönyv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN