szentelt
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
szentel (“to consecrate; dedicate”) + -t
Pronunciation[edit]
Verb[edit]
szentelt
Participle[edit]
szentelt
- past participle of szentel: consecrated
- Synonym: felszentelt
Adjective[edit]
szentelt (not generally comparable, comparative szenteltebb, superlative legszenteltebb)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szentelt | szenteltek |
accusative | szenteltet | szentelteket |
dative | szenteltnek | szentelteknek |
instrumental | szentelttel | szenteltekkel |
causal-final | szenteltért | szenteltekért |
translative | szenteltté | szenteltekké |
terminative | szenteltig | szenteltekig |
essive-formal | szenteltként | szenteltekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szenteltben | szenteltekben |
superessive | szentelten | szentelteken |
adessive | szenteltnél | szentelteknél |
illative | szenteltbe | szenteltekbe |
sublative | szenteltre | szenteltekre |
allative | szentelthez | szenteltekhez |
elative | szenteltből | szenteltekből |
delative | szenteltről | szenteltekről |
ablative | szentelttől | szenteltektől |
non-attributive possessive - singular |
szentelté | szentelteké |
non-attributive possessive - plural |
szenteltéi | szenteltekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- szentelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN