szenvedelem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szenved (to suffer) +‎ -elem (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛɱvɛdɛlɛm]
  • Hyphenation: szen‧ve‧de‧lem
  • Rhymes: -ɛm

Noun[edit]

szenvedelem (plural szenvedelmek)

  1. (archaic) Synonym of szenvedély (passion, intense emotion).

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szenvedelem szenvedelmek
accusative szenvedelmet szenvedelmeket
dative szenvedelemnek szenvedelmeknek
instrumental szenvedelemmel szenvedelmekkel
causal-final szenvedelemért szenvedelmekért
translative szenvedelemmé szenvedelmekké
terminative szenvedelemig szenvedelmekig
essive-formal szenvedelemként szenvedelmekként
essive-modal
inessive szenvedelemben szenvedelmekben
superessive szenvedelmen szenvedelmeken
adessive szenvedelemnél szenvedelmeknél
illative szenvedelembe szenvedelmekbe
sublative szenvedelemre szenvedelmekre
allative szenvedelemhez szenvedelmekhez
elative szenvedelemből szenvedelmekből
delative szenvedelemről szenvedelmekről
ablative szenvedelemtől szenvedelmektől
non-attributive
possessive - singular
szenvedelemé szenvedelmeké
non-attributive
possessive - plural
szenvedeleméi szenvedelmekéi
Possessive forms of szenvedelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenvedelmem szenvedelmeim
2nd person sing. szenvedelmed szenvedelmeid
3rd person sing. szenvedelme szenvedelmei
1st person plural szenvedelmünk szenvedelmeink
2nd person plural szenvedelmetek szenvedelmeitek
3rd person plural szenvedelmük szenvedelmeik

Further reading[edit]