tájnyelv

Hungarian[edit]

táj +‎ nyelv

tájnyelv (plural tájnyelvek)

dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
Synonyms: nyelvjárás, tájszólás, dialektus

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tájnyelv	tájnyelvek
accusative	tájnyelvet	tájnyelveket
dative	tájnyelvnek	tájnyelveknek
instrumental	tájnyelvvel	tájnyelvekkel
causal-final	tájnyelvért	tájnyelvekért
translative	tájnyelvvé	tájnyelvekké
terminative	tájnyelvig	tájnyelvekig
essive-formal	tájnyelvként	tájnyelvekként
essive-modal	—	—
inessive	tájnyelvben	tájnyelvekben
superessive	tájnyelven	tájnyelveken
adessive	tájnyelvnél	tájnyelveknél
illative	tájnyelvbe	tájnyelvekbe
sublative	tájnyelvre	tájnyelvekre
allative	tájnyelvhez	tájnyelvekhez
elative	tájnyelvből	tájnyelvekből
delative	tájnyelvről	tájnyelvekről
ablative	tájnyelvtől	tájnyelvektől
non-attributive possessive - singular	tájnyelvé	tájnyelveké
non-attributive possessive - plural	tájnyelvéi	tájnyelvekéi

Possessive forms of tájnyelv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tájnyelvem	tájnyelveim
2nd person sing.	tájnyelved	tájnyelveid
3rd person sing.	tájnyelve	tájnyelvei
1st person plural	tájnyelvünk	tájnyelveink
2nd person plural	tájnyelvetek	tájnyelveitek
3rd person plural	tájnyelvük	tájnyelveik