tájszólás

Hungarian[edit]

táj (“region”) +‎ szólás (“speech”)

tájszólás (plural tájszólások)

(regional) accent (the distinctive manner of pronouncing a language associated with a particular region)
Synonyms: (especially of non-native speakers) akcentus, (pronunciation in general; needs to be qualified for the specific meaning) kiejtés

Vidéki tájszólással beszéltek. ― They spoke with a country accent.
(colloquial) dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
Synonyms: nyelvjárás, tájnyelv, dialektus

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tájszólás	tájszólások
accusative	tájszólást	tájszólásokat
dative	tájszólásnak	tájszólásoknak
instrumental	tájszólással	tájszólásokkal
causal-final	tájszólásért	tájszólásokért
translative	tájszólássá	tájszólásokká
terminative	tájszólásig	tájszólásokig
essive-formal	tájszólásként	tájszólásokként
essive-modal	—	—
inessive	tájszólásban	tájszólásokban
superessive	tájszóláson	tájszólásokon
adessive	tájszólásnál	tájszólásoknál
illative	tájszólásba	tájszólásokba
sublative	tájszólásra	tájszólásokra
allative	tájszóláshoz	tájszólásokhoz
elative	tájszólásból	tájszólásokból
delative	tájszólásról	tájszólásokról
ablative	tájszólástól	tájszólásoktól
non-attributive possessive - singular	tájszólásé	tájszólásoké
non-attributive possessive - plural	tájszóláséi	tájszólásokéi

Possessive forms of tájszólás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tájszólásom	tájszólásaim
2nd person sing.	tájszólásod	tájszólásaid
3rd person sing.	tájszólása	tájszólásai
1st person plural	tájszólásunk	tájszólásaink
2nd person plural	tájszólásotok	tájszólásaitok
3rd person plural	tájszólásuk	tájszólásaik