végtag

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vég (end, extremity) +‎ tag (member)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːktɒɡ]
  • Hyphenation: vég‧tag
  • Rhymes: -ɒɡ

Noun[edit]

végtag (plural végtagok)

  1. limb, extremity
    Hyponyms: kar, láb
    Coordinate terms: fej, törzs

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative végtag végtagok
accusative végtagot végtagokat
dative végtagnak végtagoknak
instrumental végtaggal végtagokkal
causal-final végtagért végtagokért
translative végtaggá végtagokká
terminative végtagig végtagokig
essive-formal végtagként végtagokként
essive-modal
inessive végtagban végtagokban
superessive végtagon végtagokon
adessive végtagnál végtagoknál
illative végtagba végtagokba
sublative végtagra végtagokra
allative végtaghoz végtagokhoz
elative végtagból végtagokból
delative végtagról végtagokról
ablative végtagtól végtagoktól
non-attributive
possessive - singular
végtagé végtagoké
non-attributive
possessive - plural
végtagéi végtagokéi
Possessive forms of végtag
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végtagom végtagjaim
2nd person sing. végtagod végtagjaid
3rd person sing. végtagja végtagjai
1st person plural végtagunk végtagjaink
2nd person plural végtagotok végtagjaitok
3rd person plural végtagjuk végtagjaik

Further reading[edit]

  • végtag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN