íreik

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by Adam78 (talk | contribs) as of 15:40, 4 November 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

ír +‎ -eik (possessive suffix) (whether in the sense ’Irish’, though írjeik being more common, or in the sense ’balm’, where írjaik is more usual).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiːrɛjik]
  • Hyphenation: íre‧ik

Noun

íreik

  1. third-person plural multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative íreik
accusative íreiket
dative íreiknek
instrumental íreikkel
causal-final íreikért
translative íreikké
terminative íreikig
essive-formal íreikként
essive-modal íreikül
inessive íreikben
superessive íreiken
adessive íreiknél
illative íreikbe
sublative íreikre
allative íreikhez
elative íreikből
delative íreikről
ablative íreiktől
non-attributive
possessive - singular
íreiké
non-attributive
possessive - plural
íreikéi