önökön

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön +‎ -ök +‎ -ön

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈønøkøn]
  • Hyphenation: önö‧kön

Pronoun[edit]

önökön

  1. superessive plural of ön