aktuális
Hungarian
Etymology
From German aktuell, from French actuel, from Medieval Latin actualis.[1] With -ális ending.
Pronunciation
Adjective
aktuális (comparative aktuálisabb, superlative legaktuálisabb)
- current (in action at the time being)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | aktuális | aktuálisak |
| accusative | aktuálisat | aktuálisakat |
| dative | aktuálisnak | aktuálisaknak |
| instrumental | aktuálissal | aktuálisakkal |
| causal-final | aktuálisért | aktuálisakért |
| translative | aktuálissá | aktuálisakká |
| terminative | aktuálisig | aktuálisakig |
| essive-formal | aktuálisként | aktuálisakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | aktuálisban | aktuálisakban |
| superessive | aktuálison | aktuálisakon |
| adessive | aktuálisnál | aktuálisaknál |
| illative | aktuálisba | aktuálisakba |
| sublative | aktuálisra | aktuálisakra |
| allative | aktuálishoz | aktuálisakhoz |
| elative | aktuálisból | aktuálisakból |
| delative | aktuálisról | aktuálisakról |
| ablative | aktuálistól | aktuálisaktól |
| non-attributive possessive - singular |
aktuálisé | aktuálisaké |
| non-attributive possessive - plural |
aktuáliséi | aktuálisakéi |
Derived terms
Related terms
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN