bizonyul

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

bizony +‎ -ul [1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbizoɲul]
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyul
  • Rhymes: -ul

Verb

[edit]

bizonyul

  1. (intransitive) to prove to be, to turn out (-nak/-nek)
    Nehéznek bizonyult.It turned out to be difficult.

Conjugation

[edit]
[edit]

References

[edit]
  1. ^ bizonyul in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • bizonyul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bizonyul in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).