csöndes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

See csendes.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡ʃøndɛʃ]
  • Hyphenation: csön‧des

Adjective[edit]

csöndes (comparative csöndesebb, superlative legcsöndesebb)

  1. Alternative form of csendes.

Declension[edit]

Inflection of csöndes
singular plural
nominative csöndes csöndesek
accusative csöndeset
csöndest
csöndeseket
dative csöndesnek csöndeseknek
instrumental csöndessel csöndesekkel
causal-final csöndesért csöndesekért
translative csöndessé csöndesekké
terminative csöndesig csöndesekig
essive-formal csöndesként csöndesekként
essive-modal
inessive csöndesben csöndesekben
superessive csöndesen csöndeseken
adessive csöndesnél csöndeseknél
illative csöndesbe csöndesekbe
sublative csöndesre csöndesekre
allative csöndeshez csöndesekhez
elative csöndesből csöndesekből
delative csöndesről csöndesekről
ablative csöndestől csöndesektől
non-attributive
possessive - singular
csöndesé csöndeseké
non-attributive
possessive - plural
csöndeséi csöndesekéi

Derived terms[edit]