csönd

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

csönd (plural csöndek)

  1. Alternative form of csend (silence).

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative csönd csöndek
accusative csöndet csöndeket
dative csöndnek csöndeknek
instrumental csönddel csöndekkel
causal-final csöndért csöndekért
translative csönddé csöndekké
terminative csöndig csöndekig
essive-formal csöndként csöndekként
essive-modal
inessive csöndben csöndekben
superessive csöndön csöndeken
adessive csöndnél csöndeknél
illative csöndbe csöndekbe
sublative csöndre csöndekre
allative csöndhöz csöndekhez
elative csöndből csöndekből
delative csöndről csöndekről
ablative csöndtől csöndektől
non-attributive
possessive - singular
csöndé csöndeké
non-attributive
possessive - plural
csöndéi csöndekéi
Possessive forms of csönd
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csöndem csöndjeim
2nd person sing. csönded csöndjeid
3rd person sing. csöndje csöndjei
1st person plural csöndünk csöndjeink
2nd person plural csöndetek csöndjeitek
3rd person plural csöndjük csöndjeik

Further reading

[edit]
  • csönd , redirecting to csend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csönd, redirecting to csend in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).