csönd
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]csönd (plural csöndek)
- Alternative form of csend (“silence”).
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csönd | csöndek |
accusative | csöndet | csöndeket |
dative | csöndnek | csöndeknek |
instrumental | csönddel | csöndekkel |
causal-final | csöndért | csöndekért |
translative | csönddé | csöndekké |
terminative | csöndig | csöndekig |
essive-formal | csöndként | csöndekként |
essive-modal | — | — |
inessive | csöndben | csöndekben |
superessive | csöndön | csöndeken |
adessive | csöndnél | csöndeknél |
illative | csöndbe | csöndekbe |
sublative | csöndre | csöndekre |
allative | csöndhöz | csöndekhez |
elative | csöndből | csöndekből |
delative | csöndről | csöndekről |
ablative | csöndtől | csöndektől |
non-attributive possessive - singular |
csöndé | csöndeké |
non-attributive possessive - plural |
csöndéi | csöndekéi |
Possessive forms of csönd | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csöndem | csöndjeim |
2nd person sing. | csönded | csöndjeid |
3rd person sing. | csöndje | csöndjei |
1st person plural | csöndünk | csöndjeink |
2nd person plural | csöndetek | csöndjeitek |
3rd person plural | csöndjük | csöndjeik |
Further reading
[edit]- csönd , redirecting to csend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- csönd, redirecting to csend in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).