csillapít

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of uncertain origin. It is perhaps derived from an otherwise unattested imitative stem + -ít. The same stem is found in csillapodik (“to calm down, diminish”) and csillapul (“to calm down”).^[1]

Pronunciation[edit]

IPA^(key): [ˈt͡ʃilɒpiːt]
Hyphenation: csil‧la‧pít
Rhymes: -iːt

Verb[edit]

csillapít

(transitive) to alleviate, ease, relieve (pain)
(transitive) to appease, quench (hunger, thirst)
(transitive) to calm, quiet, satisfy, soothe

Conjugation[edit]

conjugation of csillapít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	csillapítok	csillapítasz	csillapít	csillapítunk	csillapítotok	csillapítanak
		Def.	csillapítom	csillapítod	csillapítja	csillapítjuk	csillapítjátok	csillapítják
		2nd-p. o.	csillapítalak	―
	Past	Indef.	csillapítottam	csillapítottál	csillapított	csillapítottunk	csillapítottatok	csillapítottak
		Def.	csillapítottam	csillapítottad	csillapította	csillapítottuk	csillapítottátok	csillapították
		2nd-p. o.	csillapítottalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	csillapítanék	csillapítanál	csillapítana	csillapítanánk	csillapítanátok	csillapítanának
		Def.	csillapítanám	csillapítanád	csillapítaná	csillapítanánk	csillapítanátok	csillapítanák
		2nd-p. o.	csillapítanálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	csillapítsak	csillapíts or csillapítsál	csillapítson	csillapítsunk	csillapítsatok	csillapítsanak
		Def.	csillapítsam	csillapítsd or csillapítsad	csillapítsa	csillapítsuk	csillapítsátok	csillapítsák
		2nd-p. o.	csillapítsalak	―
Infinitive	csillapítani		csillapítanom	csillapítanod	csillapítania	csillapítanunk	csillapítanotok	csillapítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			csillapítás	csillapító	csillapított	csillapítandó	csillapítva	csillapíthat

Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

lecsillapít

Related terms[edit]

References[edit]

^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

[1] Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

[1]