dalszövegeik

Hungarian

Etymology

dalszöveg +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛjik]
• Hyphenation: dal‧szö‧ve‧ge‧ik

Noun

dalszövegeik

1. third-person plural multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	dalszövegeik
accusative	—	dalszövegeiket
dative	—	dalszövegeiknek
instrumental	—	dalszövegeikkel
causal-final	—	dalszövegeikért
translative	—	dalszövegeikké
terminative	—	dalszövegeikig
essive-formal	—	dalszövegeikként
essive-modal	—	dalszövegeikül
inessive	—	dalszövegeikben
superessive	—	dalszövegeiken
adessive	—	dalszövegeiknél
illative	—	dalszövegeikbe
sublative	—	dalszövegeikre
allative	—	dalszövegeikhez
elative	—	dalszövegeikből
delative	—	dalszövegeikről
ablative	—	dalszövegeiktől
non-attributive possessive - singular	—	dalszövegeiké
non-attributive possessive - plural	—	dalszövegeikéi