destruktív

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 21:59, 6 October 2019.
Jump to navigation Jump to search
See also: destruktiv

Hungarian

Etymology

From German destruktiv, from French destructif.[1] With -ív ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɛʃtruktiːv]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: dest‧ruk‧tív

Adjective

destruktív (comparative destruktívabb, superlative legdestruktívabb)

  1. destructive

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative destruktív destruktívak
accusative destruktívat destruktívakat
dative destruktívnak destruktívaknak
instrumental destruktívval destruktívakkal
causal-final destruktívért destruktívakért
translative destruktívvá destruktívakká
terminative destruktívig destruktívakig
essive-formal destruktívként destruktívakként
essive-modal
inessive destruktívban destruktívakban
superessive destruktívon destruktívakon
adessive destruktívnál destruktívaknál
illative destruktívba destruktívakba
sublative destruktívra destruktívakra
allative destruktívhoz destruktívakhoz
elative destruktívból destruktívakból
delative destruktívról destruktívakról
ablative destruktívtól destruktívaktól
non-attributive
possessive - singular
destruktívé destruktívaké
non-attributive
possessive - plural
destruktívéi destruktívakéi

Derived terms

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN