diplomatikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from French diplomatique (“diplomatic”).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
Adjective
diplomatikus (comparative diplomatikusabb, superlative legdiplomatikusabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | diplomatikus | diplomatikusak |
| accusative | diplomatikusat | diplomatikusakat |
| dative | diplomatikusnak | diplomatikusaknak |
| instrumental | diplomatikussal | diplomatikusakkal |
| causal-final | diplomatikusért | diplomatikusakért |
| translative | diplomatikussá | diplomatikusakká |
| terminative | diplomatikusig | diplomatikusakig |
| essive-formal | diplomatikusként | diplomatikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | diplomatikusban | diplomatikusakban |
| superessive | diplomatikuson | diplomatikusakon |
| adessive | diplomatikusnál | diplomatikusaknál |
| illative | diplomatikusba | diplomatikusakba |
| sublative | diplomatikusra | diplomatikusakra |
| allative | diplomatikushoz | diplomatikusakhoz |
| elative | diplomatikusból | diplomatikusakból |
| delative | diplomatikusról | diplomatikusakról |
| ablative | diplomatikustól | diplomatikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
diplomatikusé | diplomatikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
diplomatikuséi | diplomatikusakéi |
Derived terms
See also
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN