elsődleges

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From első +‎ -d +‎ -leg +‎ -es.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlʃøːdlɛɡɛʃ]
  • Hyphenation: el‧sőd‧le‧ges

Adjective[edit]

elsődleges (comparative elsődlegesebb, superlative legelsődlegesebb)

  1. primary (that which is placed ahead of others)

Declension[edit]

Inflection of elsődleges
singular plural
nominative elsődleges elsődlegesek
accusative elsődlegeset
elsődlegest
elsődlegeseket
dative elsődlegesnek elsődlegeseknek
instrumental elsődlegessel elsődlegesekkel
causal-final elsődlegesért elsődlegesekért
translative elsődlegessé elsődlegesekké
terminative elsődlegesig elsődlegesekig
essive-formal elsődlegesként elsődlegesekként
essive-modal
inessive elsődlegesben elsődlegesekben
superessive elsődlegesen elsődlegeseken
adessive elsődlegesnél elsődlegeseknél
illative elsődlegesbe elsődlegesekbe
sublative elsődlegesre elsődlegesekre
allative elsődlegeshez elsődlegesekhez
elative elsődlegesből elsődlegesekből
delative elsődlegesről elsődlegesekről
ablative elsődlegestől elsődlegesektől

Derived terms[edit]