eszet

See also: eszét and -észet

Hungarian

Etymology

From the esz- stem of ész (“intellect”) +‎ -et (accusative suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛsɛt]
• Hyphenation: eszet

Noun

eszet

1. Alternative form of észt, accusative singular of ész.
   • 1866, János Arany (translator), Hamlet, dán királyfi,^[1] translation of Shakespeare’s Hamlet^[2]

     De így megátalkodni a / Bánatban: ez vétkes nyakaskodás, / Nem férfias bú; Isten elleni / Rugódozás, mely gyarló szívet és / Nem béketűrő elmét árul el, / És bárdolatlan, együgyű eszet.

     but to persever / In obstinate condolement is a course / Of impious stubbornness; ’tis unmanly grief; / It shows a will most incorrect to heaven, / A heart unfortified, a mind impatient, / An understanding simple and unschool’d

   • 1966, Klára Szőllősy (Q1314210) (translator), Oz, a nagy varázsló,^[3] translation of L. Frank Baum’s The Wonderful Wizard of Oz^[4]

     – Mit gondolsz, ha elmegyek veled a Smaragdvárosba, Oz talán adna nekem egy kis eszet?

     “Do you think,” he asked, “if I go to the Emerald City with you, that Oz would give me some brains?”