ész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: -ész

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ész ‎(plural eszek)

  1. intellect, brains, mind, reason, judgment, intelligence, sanity, remembrance (the content of ones head in a figurative sense)
    Nincs sok esze. - He hasn't got much brains.

Declension[edit]

Accusative variants: észt / eszet

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ész eszek
accusative eszet eszeket
dative észnek eszeknek
instrumental ésszel eszekkel
causal-final észért eszekért
translative ésszé eszekké
terminative észig eszekig
essive-formal észként eszekként
essive-modal
inessive észben eszekben
superessive észen eszeken
adessive észnél eszeknél
illative észbe eszekbe
sublative észre eszekre
allative észhez eszekhez
elative észből eszekből
delative észről eszekről
ablative észtől eszektől
Possessive forms of ész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eszem eszeim
2nd person sing. eszed eszeid
3rd person sing. esze eszei
1st person plural eszünk eszeink
2nd person plural eszetek eszeitek
3rd person plural eszük eszeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(With verb prefixes):

(Expressions):

References[edit]

[1]