esztelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ész (intellect) +‎ -telen (-less, without, adjective-forming suffix)[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛstɛlɛn]
  • Hyphenation: esz‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

esztelen (comparative esztelenebb, superlative legesztelenebb)

  1. foolish, crazy, unwise, preposterous (contrary to common sense)
    Synonyms: ostoba, értelmetlen, balga, oktalan, dőre, meggondolatlan, hebehurgya

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esztelen esztelenek
accusative esztelent eszteleneket
dative esztelennek eszteleneknek
instrumental esztelennel esztelenekkel
causal-final esztelenért esztelenekért
translative esztelenné esztelenekké
terminative esztelenig esztelenekig
essive-formal esztelenként esztelenekként
essive-modal esztelenül
inessive esztelenben esztelenekben
superessive esztelenen eszteleneken
adessive esztelennél eszteleneknél
illative esztelenbe esztelenekbe
sublative esztelenre esztelenekre
allative esztelenhez esztelenekhez
elative esztelenből esztelenekből
delative esztelenről esztelenekről
ablative esztelentől esztelenektől
non-attributive
possessive - singular
esztelené eszteleneké
non-attributive
possessive - plural
esztelenéi esztelenekéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]
  • esztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • esztelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).