folyamatos

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

folyamat (process) +‎ -os (adjective-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfojɒmɒtoʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: fo‧lya‧ma‧tos

Adjective[edit]

folyamatos (comparative folyamatosabb, superlative legfolyamatosabb)

  1. continuous (without break, cessation, or interruption in time)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative folyamatos folyamatosak
accusative folyamatosat folyamatosakat
dative folyamatosnak folyamatosaknak
instrumental folyamatossal folyamatosakkal
causal-final folyamatosért folyamatosakért
translative folyamatossá folyamatosakká
terminative folyamatosig folyamatosakig
essive-formal folyamatosként folyamatosakként
essive-modal
inessive folyamatosban folyamatosakban
superessive folyamatoson folyamatosakon
adessive folyamatosnál folyamatosaknál
illative folyamatosba folyamatosakba
sublative folyamatosra folyamatosakra
allative folyamatoshoz folyamatosakhoz
elative folyamatosból folyamatosakból
delative folyamatosról folyamatosakról
ablative folyamatostól folyamatosaktól

Derived terms[edit]

(Expressions):

See also[edit]