gerincű

Hungarian

Etymology

gerinc (“spine, backbone”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡɛrint͡syː]
• Hyphenation: ge‧rin‧cű

Adjective

gerincű (not comparable)

1. -spined, -backboned, with a …… spine or backbone (having a specific kind of spine or backbone)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	gerincű	gerincűek
accusative	gerincűt	gerincűeket
dative	gerincűnek	gerincűeknek
instrumental	gerincűvel	gerincűekkel
causal-final	gerincűért	gerincűekért
translative	gerincűvé	gerincűekké
terminative	gerincűig	gerincűekig
essive-formal	gerincűként	gerincűekként
essive-modal	—	—
inessive	gerincűben	gerincűekben
superessive	gerincűn	gerincűeken
adessive	gerincűnél	gerincűeknél
illative	gerincűbe	gerincűekbe
sublative	gerincűre	gerincűekre
allative	gerincűhöz	gerincűekhez
elative	gerincűből	gerincűekből
delative	gerincűről	gerincűekről
ablative	gerincűtől	gerincűektől
non-attributive possessive - singular	gerincűé	gerincűeké
non-attributive possessive - plural	gerincűéi	gerincűekéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú