háromszögletű

Hungarian

három (“three”) +‎ szögletű (“cornered”), from szöglet (“corner”) + -ű (“adjective-forming suffix”)

háromszögletű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	háromszögletű	háromszögletűek
accusative	háromszögletűt	háromszögletűeket
dative	háromszögletűnek	háromszögletűeknek
instrumental	háromszögletűvel	háromszögletűekkel
causal-final	háromszögletűért	háromszögletűekért
translative	háromszögletűvé	háromszögletűekké
terminative	háromszögletűig	háromszögletűekig
essive-formal	háromszögletűként	háromszögletűekként
essive-modal	—	—
inessive	háromszögletűben	háromszögletűekben
superessive	háromszögletűn	háromszögletűeken
adessive	háromszögletűnél	háromszögletűeknél
illative	háromszögletűbe	háromszögletűekbe
sublative	háromszögletűre	háromszögletűekre
allative	háromszögletűhöz	háromszögletűekhez
elative	háromszögletűből	háromszögletűekből
delative	háromszögletűről	háromszögletűekről
ablative	háromszögletűtől	háromszögletűektől
non-attributive possessive - singular	háromszögletűé	háromszögletűeké
non-attributive possessive - plural	háromszögletűéi	háromszögletűekéi