jég

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: jeg

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Uralic *jäŋe. Cognates include Finnish and Estonian jää.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjeːɡ]
  • Hyphenation: jég

Noun[edit]

jég ‎(plural jegek)

  1. ice

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jég jegek
accusative jeget jegeket
dative jégnek jegeknek
instrumental jéggel jegekkel
causal-final jégért jegekért
translative jéggé jegekké
terminative jégig jegekig
essive-formal jégként jegekként
essive-modal
inessive jégben jegekben
superessive jégen jegeken
adessive jégnél jegeknél
illative jégbe jegekbe
sublative jégre jegekre
allative jéghez jegekhez
elative jégből jegekből
delative jégről jegekről
ablative jégtől jegektől
Possessive forms of jég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jegem jegeim
2nd person sing. jeged jegeid
3rd person sing. jege jegei
1st person plural jegünk jegeink
2nd person plural jegetek jegeitek
3rd person plural jegük jegeik

Derived terms[edit]