kócos

Hungarian

Etymology

kóc (“oakum, tow, hards”) +‎ -os (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoːt͡soʃ]
• Hyphenation: kó‧cos

Adjective

kócos (comparative kócosabb, superlative legkócosabb)

1. (of a person) tousled, dishevelled, unkempt (with the hair uncombed)

   Synonyms: fésületlen, borzas, boglyas, gubancos

Declension

Inflection of kócos
	singular	plural
nominative	kócos	kócosak
accusative	kócost kócosat	kócosakat
dative	kócosnak	kócosaknak
instrumental	kócossal	kócosakkal
causal-final	kócosért	kócosakért
translative	kócossá	kócosakká
terminative	kócosig	kócosakig
essive-formal	kócosként	kócosakként
essive-modal	—	—
inessive	kócosban	kócosakban
superessive	kócoson	kócosakon
adessive	kócosnál	kócosaknál
illative	kócosba	kócosakba
sublative	kócosra	kócosakra
allative	kócoshoz	kócosakhoz
elative	kócosból	kócosakból
delative	kócosról	kócosakról
ablative	kócostól	kócosaktól
non-attributive possessive - singular	kócosé	kócosaké
non-attributive possessive - plural	kócoséi	kócosakéi

Derived terms

• kócosan
• kócosság

Further reading

• kócos in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN