karcsú
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
Adjective
karcsú (comparative karcsúbb, superlative legkarcsúbb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | karcsú | karcsúak |
| accusative | karcsút | karcsúakat |
| dative | karcsúnak | karcsúaknak |
| instrumental | karcsúval | karcsúakkal |
| causal-final | karcsúért | karcsúakért |
| translative | karcsúvá | karcsúakká |
| terminative | karcsúig | karcsúakig |
| essive-formal | karcsúként | karcsúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | karcsúban | karcsúakban |
| superessive | karcsún | karcsúakon |
| adessive | karcsúnál | karcsúaknál |
| illative | karcsúba | karcsúakba |
| sublative | karcsúra | karcsúakra |
| allative | karcsúhoz | karcsúakhoz |
| elative | karcsúból | karcsúakból |
| delative | karcsúról | karcsúakról |
| ablative | karcsútól | karcsúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
karcsúé | karcsúaké |
| non-attributive possessive - plural |
karcsúéi | karcsúakéi |
Derived terms
(Expressions):
References
- ^ karcsú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)