kimond

Hungarian

Etymology

ki- +‎ mond

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimond]
• Hyphenation: ki‧mond

Verb

kimond

1. (transitive) to utter, to pronounce, to express, to state, to voice

Conjugation

conjugation of kimond

Infinitive			kimondani
Past participle			kimondott
Present participle			kimondó
Future participle			kimondandó
Adverbial participle			kimondva
Potential			kimondhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kimondok	kimondasz	kimond	kimondunk	kimondotok or kimondtok	kimondanak
		Definite	kimondom én téged/titeket kimondalak	kimondod	kimondja	kimondjuk	kimondjátok	kimondják
	Past	Indefinite	kimondtam	kimondtál	kimondott	kimondtunk	kimondtatok	kimondtak
		Definite	kimondtam én téged/titeket kimondtalak	kimondtad	kimondta	kimondtuk	kimondtátok	kimondták
Conditional mood	Present	Indefinite	kimondanék	kimondanál	kimondana	kimondanánk	kimondanátok	kimondanának
		Definite	kimondanám én téged/titeket kimondanálak	kimondanád	kimondaná	kimondanánk	kimondanátok	kimondanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kimondjak	kimondj or kimondjál	kimondjon	kimondjunk	kimondjatok	kimondjanak
		Definite	kimondjam én téged/titeket kimondjalak	kimondd or kimondjad	kimondja	kimondjuk	kimondjátok	kimondják
Conjugated infinitive			kimondanom	kimondanod	kimondania	kimondanunk	kimondanotok	kimondaniuk

Derived terms

• kimondás