parkol

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

park +‎ -ol[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈpɒrkol/
  • (file)
  • Hyphenation: par‧kol

Verb[edit]

parkol

  1. (transitive) to park (to bring to a halt)

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6