parkoló

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

parkol +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpɒrkoloː]
  • Hyphenation: par‧ko‧ló

Noun[edit]

parkoló ‎(plural parkolók)

  1. parking lot

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative parkoló parkolók
accusative parkolót parkolókat
dative parkolónak parkolóknak
instrumental parkolóval parkolókkal
causal-final parkolóért parkolókért
translative parkolóvá parkolókká
terminative parkolóig parkolókig
essive-formal parkolóként parkolókként
essive-modal
inessive parkolóban parkolókban
superessive parkolón parkolókon
adessive parkolónál parkolóknál
illative parkolóba parkolókba
sublative parkolóra parkolókra
allative parkolóhoz parkolókhoz
elative parkolóból parkolókból
delative parkolóról parkolókról
ablative parkolótól parkolóktól
Possessive forms of parkoló
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. parkolóm parkolóim
2nd person sing. parkolód parkolóid
3rd person sing. parkolója parkolói
1st person plural parkolónk parkolóink
2nd person plural parkolótok parkolóitok
3rd person plural parkolójuk parkolóik

Derived terms[edit]

Verb[edit]

parkoló

  1. present participle of parkol