pusztul

Hungarian[edit]

From puszta (“bleak, barren, abandoned”) +‎ -ul (frequentative-reflexive verb-forming suffix) ^[1]^[2]

pusztul

conjugation of pusztul

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	pusztulok	pusztulsz	pusztul	pusztulunk	pusztultok	pusztulnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	pusztultam	pusztultál	pusztult	pusztultunk	pusztultatok	pusztultak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Conditional mood	Present	Indef.	pusztulnék	pusztulnál	pusztulna	pusztulnánk	pusztulnátok	pusztulnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	pusztuljak	pusztulj or pusztuljál	pusztuljon	pusztuljunk	pusztuljatok	pusztuljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	pusztulni		pusztulnom	pusztulnod	pusztulnia	pusztulnunk	pusztulnotok	pusztulniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			pusztulás	pusztuló	pusztult	―	pusztulva	pusztulhat

^ pusztul in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
^ pusztul in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)