pusztít

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

First attested in 1398. From puszta (bleak, barren, abandoned) +‎ -ít (frequentative-causative verb-forming suffix).[1][2]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpustiːt]
  • Hyphenation: pusz‧tít
  • Rhymes: -iːt

Verb

[edit]

pusztít

  1. (transitive) to devastate, to ravage, to ruin

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

(With verbal prefixes):

[edit]

References

[edit]
  1. ^ pusztít in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
  2. ^ pusztít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • pusztít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN