pusztítás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

pusztít +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpustiːtaːʃ]
  • Hyphenation: pusz‧tí‧tás

Noun[edit]

pusztítás (plural pusztítások)

  1. devastation

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative pusztítás pusztítások
accusative pusztítást pusztításokat
dative pusztításnak pusztításoknak
instrumental pusztítással pusztításokkal
causal-final pusztításért pusztításokért
translative pusztítássá pusztításokká
terminative pusztításig pusztításokig
essive-formal pusztításként pusztításokként
essive-modal
inessive pusztításban pusztításokban
superessive pusztításon pusztításokon
adessive pusztításnál pusztításoknál
illative pusztításba pusztításokba
sublative pusztításra pusztításokra
allative pusztításhoz pusztításokhoz
elative pusztításból pusztításokból
delative pusztításról pusztításokról
ablative pusztítástól pusztításoktól
non-attributive
possessive - singular
pusztításé pusztításoké
non-attributive
possessive - plural
pusztításéi pusztításokéi
Possessive forms of pusztítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pusztításom pusztításaim
2nd person sing. pusztításod pusztításaid
3rd person sing. pusztítása pusztításai
1st person plural pusztításunk pusztításaink
2nd person plural pusztításotok pusztításaitok
3rd person plural pusztításuk pusztításaik

Further reading[edit]