számottevő

Hungarian

Etymology

számot +‎ tevő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsaːmotːɛvøː]
• Hyphenation: szá‧mot‧te‧vő

Adjective

számottevő (comparative számottevőbb, superlative legszámottevőbb)

1. considerable, significant
   • 1979, Árpád Antal, A magyar irodalom a reformkorban és 1848–49-ben, page 15:

     A század első két évtizedében – irodalmi intézmények és szervezetek, állandó orgánumok és mozgékony könyvkiadás hiányában – aligha beszélhetünk számottevő irodalmi, szellemi életről.

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	számottevő	számottevőek
accusative	számottevőt	számottevőeket
dative	számottevőnek	számottevőeknek
instrumental	számottevővel	számottevőekkel
causal-final	számottevőért	számottevőekért
translative	számottevővé	számottevőekké
terminative	számottevőig	számottevőekig
essive-formal	számottevőként	számottevőekként
essive-modal	—	—
inessive	számottevőben	számottevőekben
superessive	számottevőn	számottevőeken
adessive	számottevőnél	számottevőeknél
illative	számottevőbe	számottevőekbe
sublative	számottevőre	számottevőekre
allative	számottevőhöz	számottevőekhez
elative	számottevőből	számottevőekből
delative	számottevőről	számottevőekről
ablative	számottevőtől	számottevőektől
non-attributive possessive - singular	számottevőé	számottevőeké
non-attributive possessive - plural	számottevőéi	számottevőekéi