szén

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Wikipedia-logo.png
 szén on Hungarian Wikipedia
Chemical element
C
Previous: bór (B)
Next: nitrogén (N)

Etymology[edit]

Probably either from Proto-Finno-Ugric *śᴕ̈ne (tinder fungus)[1] or Proto-Finno-Ugric *śine (charcoal).[2][3]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈseːn]
  • Hyphenation: szén

Noun[edit]

szén (plural szenek)

  1. carbon (symbol: C)
  2. coal

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szén szenek
accusative szenet szeneket
dative szénnek szeneknek
instrumental szénnel szenekkel
causal-final szénért szenekért
translative szénné szenekké
terminative szénig szenekig
essive-formal szénként szenekként
essive-modal
inessive szénben szenekben
superessive szénen szeneken
adessive szénnél szeneknél
illative szénbe szenekbe
sublative szénre szenekre
allative szénhez szenekhez
elative szénből szenekből
delative szénről szenekről
ablative széntől szenektől
non-attributive
possessive - singular
széné szeneké
non-attributive
possessive - plural
szénéi szenekéi
Possessive forms of szén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenem szeneim
2nd person sing. szened szeneid
3rd person sing. szene szenei
1st person plural szenünk szeneink
2nd person plural szenetek szeneitek
3rd person plural szenük szeneik

Derived terms[edit]

Compound words

References[edit]

  1. ^ Entry #995 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Entry #966 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  3. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN