szimbolikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from German symbolisch, from French symbolique.[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
Adjective
szimbolikus (comparative szimbolikusabb, superlative legszimbolikusabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szimbolikus | szimbolikusak |
| accusative | szimbolikusat | szimbolikusakat |
| dative | szimbolikusnak | szimbolikusaknak |
| instrumental | szimbolikussal | szimbolikusakkal |
| causal-final | szimbolikusért | szimbolikusakért |
| translative | szimbolikussá | szimbolikusakká |
| terminative | szimbolikusig | szimbolikusakig |
| essive-formal | szimbolikusként | szimbolikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szimbolikusban | szimbolikusakban |
| superessive | szimbolikuson | szimbolikusakon |
| adessive | szimbolikusnál | szimbolikusaknál |
| illative | szimbolikusba | szimbolikusakba |
| sublative | szimbolikusra | szimbolikusakra |
| allative | szimbolikushoz | szimbolikusakhoz |
| elative | szimbolikusból | szimbolikusakból |
| delative | szimbolikusról | szimbolikusakról |
| ablative | szimbolikustól | szimbolikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
szimbolikusé | szimbolikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
szimbolikuséi | szimbolikusakéi |
See also
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN