világaim

Hungarian

Etymology

világ +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilaːɡɒjim]
• Hyphenation: vi‧lá‧ga‧im

Noun

világaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of világ

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	világaim
accusative	—	világaimat
dative	—	világaimnak
instrumental	—	világaimmal
causal-final	—	világaimért
translative	—	világaimmá
terminative	—	világaimig
essive-formal	—	világaimként
essive-modal	—	világaimul
inessive	—	világaimban
superessive	—	világaimon
adessive	—	világaimnál
illative	—	világaimba
sublative	—	világaimra
allative	—	világaimhoz
elative	—	világaimból
delative	—	világaimról
ablative	—	világaimtól
non-attributive possessive - singular	—	világaimé
non-attributive possessive - plural	—	világaiméi