óhajtó
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
óhajtó
Adjective[edit]
óhajtó (not comparable)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | óhajtó | óhajtók |
| accusative | óhajtót | óhajtókat |
| dative | óhajtónak | óhajtóknak |
| instrumental | óhajtóval | óhajtókkal |
| causal-final | óhajtóért | óhajtókért |
| translative | óhajtóvá | óhajtókká |
| terminative | óhajtóig | óhajtókig |
| essive-formal | óhajtóként | óhajtókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | óhajtóban | óhajtókban |
| superessive | óhajtón | óhajtókon |
| adessive | óhajtónál | óhajtóknál |
| illative | óhajtóba | óhajtókba |
| sublative | óhajtóra | óhajtókra |
| allative | óhajtóhoz | óhajtókhoz |
| elative | óhajtóból | óhajtókból |
| delative | óhajtóról | óhajtókról |
| ablative | óhajtótól | óhajtóktól |
| non-attributive possessive - singular |
óhajtóé | óhajtóké |
| non-attributive possessive - plural |
óhajtóéi | óhajtókéi |
Further reading[edit]
- óhajtó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN