címke

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: çimke

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

cím +‎ -ke

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡siːmkɛ]
  • Hyphenation: cím‧ke
  • Rhymes: -kɛ

Noun[edit]

címke (plural címkék)

  1. label, tag

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative címke címkék
accusative címkét címkéket
dative címkének címkéknek
instrumental címkével címkékkel
causal-final címkéért címkékért
translative címkévé címkékké
terminative címkéig címkékig
essive-formal címkeként címkékként
essive-modal
inessive címkében címkékben
superessive címkén címkéken
adessive címkénél címkéknél
illative címkébe címkékbe
sublative címkére címkékre
allative címkéhez címkékhez
elative címkéből címkékből
delative címkéről címkékről
ablative címkétől címkéktől
non-attributive
possessive - singular
címkéé címkéké
non-attributive
possessive - plural
címkééi címkékéi
Possessive forms of címke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. címkém címkéim
2nd person sing. címkéd címkéid
3rd person sing. címkéje címkéi
1st person plural címkénk címkéink
2nd person plural címkétek címkéitek
3rd person plural címkéjük címkéik

Further reading[edit]

  • címke in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • címke in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)