cselekedet

Hungarian

Etymology

From cselekedik (“to do, act”) +‎ -et (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛlɛkɛdɛt]
• Hyphenation: cse‧le‧ke‧det
• Rhymes: -ɛt

Noun

cselekedet (plural cselekedetek)

1. action, deed

   Synonym: tett

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	cselekedet	cselekedetek
accusative	cselekedetet	cselekedeteket
dative	cselekedetnek	cselekedeteknek
instrumental	cselekedettel	cselekedetekkel
causal-final	cselekedetért	cselekedetekért
translative	cselekedetté	cselekedetekké
terminative	cselekedetig	cselekedetekig
essive-formal	cselekedetként	cselekedetekként
essive-modal	—	—
inessive	cselekedetben	cselekedetekben
superessive	cselekedeten	cselekedeteken
adessive	cselekedetnél	cselekedeteknél
illative	cselekedetbe	cselekedetekbe
sublative	cselekedetre	cselekedetekre
allative	cselekedethez	cselekedetekhez
elative	cselekedetből	cselekedetekből
delative	cselekedetről	cselekedetekről
ablative	cselekedettől	cselekedetektől
non-attributive possessive - singular	cselekedeté	cselekedeteké
non-attributive possessive - plural	cselekedetéi	cselekedetekéi

Possessive forms of cselekedet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cselekedetem	cselekedeteim
2nd person sing.	cselekedeted	cselekedeteid
3rd person sing.	cselekedete	cselekedetei
1st person plural	cselekedetünk	cselekedeteink
2nd person plural	cselekedetetek	cselekedeteitek
3rd person plural	cselekedetük	cselekedeteik

Further reading

• cselekedet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• cselekedet in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)