főnyeremény

Hungarian

Etymology

From fő (“main”) +‎ nyeremény (“prize, winning”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːɲɛrɛmeːɲ]
• Hyphenation: fő‧nye‧re‧mény

Noun

főnyeremény (plural főnyeremények)

1. main prize, first prize

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	főnyeremény	főnyeremények
accusative	főnyereményt	főnyereményeket
dative	főnyereménynek	főnyereményeknek
instrumental	főnyereménnyel	főnyereményekkel
causal-final	főnyereményért	főnyereményekért
translative	főnyereménnyé	főnyereményekké
terminative	főnyereményig	főnyereményekig
essive-formal	főnyereményként	főnyereményekként
essive-modal	—	—
inessive	főnyereményben	főnyereményekben
superessive	főnyereményen	főnyereményeken
adessive	főnyereménynél	főnyereményeknél
illative	főnyereménybe	főnyereményekbe
sublative	főnyereményre	főnyereményekre
allative	főnyereményhez	főnyereményekhez
elative	főnyereményből	főnyereményekből
delative	főnyereményről	főnyereményekről
ablative	főnyereménytől	főnyereményektől
non-attributive possessive - singular	főnyereményé	főnyereményeké
non-attributive possessive - plural	főnyereményéi	főnyereményekéi

Possessive forms of főnyeremény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főnyereményem	főnyereményeim
2nd person sing.	főnyereményed	főnyereményeid
3rd person sing.	főnyereménye	főnyereményei
1st person plural	főnyereményünk	főnyereményeink
2nd person plural	főnyereményetek	főnyereményeitek
3rd person plural	főnyereményük	főnyereményeik

Further reading

• főnyeremény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN