jellem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jel +‎ -em, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjɛlːɛm]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: jel‧lem
  • Rhymes: -ɛm

Noun

[edit]

jellem (plural jellemek)

  1. character, personality

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jellem jellemek
accusative jellemet jellemeket
dative jellemnek jellemeknek
instrumental jellemmel jellemekkel
causal-final jellemért jellemekért
translative jellemmé jellemekké
terminative jellemig jellemekig
essive-formal jellemként jellemekként
essive-modal
inessive jellemben jellemekben
superessive jellemen jellemeken
adessive jellemnél jellemeknél
illative jellembe jellemekbe
sublative jellemre jellemekre
allative jellemhez jellemekhez
elative jellemből jellemekből
delative jellemről jellemekről
ablative jellemtől jellemektől
non-attributive
possessive - singular
jellemé jellemeké
non-attributive
possessive - plural
jelleméi jellemekéi
Possessive forms of jellem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jellemem jellemeim
2nd person sing. jellemed jellemeid
3rd person sing. jelleme jellemei
1st person plural jellemünk jellemeink
2nd person plural jellemetek jellemeitek
3rd person plural jellemük jellemeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • jellem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN