kíséret

Hungarian

Etymology

kísér +‎ -et

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiʃeːrɛt], [ˈkiːʃeːrɛt]
• Hyphenation: kí‧sé‧ret
• Rhymes: -ɛt

Noun

kíséret (plural kíséretek)

1. escort, entourage, suite
2. (music) accompaniment

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kíséret	kíséretek
accusative	kíséretet	kíséreteket
dative	kíséretnek	kíséreteknek
instrumental	kísérettel	kíséretekkel
causal-final	kíséretért	kíséretekért
translative	kíséretté	kíséretekké
terminative	kíséretig	kíséretekig
essive-formal	kíséretként	kíséretekként
essive-modal	kíséretül	—
inessive	kíséretben	kíséretekben
superessive	kíséreten	kíséreteken
adessive	kíséretnél	kíséreteknél
illative	kíséretbe	kíséretekbe
sublative	kíséretre	kíséretekre
allative	kísérethez	kíséretekhez
elative	kíséretből	kíséretekből
delative	kíséretről	kíséretekről
ablative	kísérettől	kíséretektől
non-attributive possessive - singular	kíséreté	kíséreteké
non-attributive possessive - plural	kíséretéi	kíséretekéi

Possessive forms of kíséret
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kíséretem	kíséreteim
2nd person sing.	kíséreted	kíséreteid
3rd person sing.	kísérete	kíséretei
1st person plural	kíséretünk	kíséreteink
2nd person plural	kíséretetek	kíséreteitek
3rd person plural	kíséretük	kíséreteik

Derived terms

Compound words

• díszkíséret
• gitárkíséret
• gyászkíséret
• hadihajó-kíséret
• hangszerkíséret
• hárfakíséret
• hegedűkíséret
• mandolinkíséret
• nászkíséret
• orgonakíséret
• védőkíséret
• vonóskíséret
• zenekíséret
• zongorakíséret

Further reading

• kíséret in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN