közönség

Hungarian[edit]

From the old noun közön (“common, general, usual”) +‎ -ség ^[1]

közönség (plural közönségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	közönség	közönségek
accusative	közönséget	közönségeket
dative	közönségnek	közönségeknek
instrumental	közönséggel	közönségekkel
causal-final	közönségért	közönségekért
translative	közönséggé	közönségekké
terminative	közönségig	közönségekig
essive-formal	közönségként	közönségekként
essive-modal	—	—
inessive	közönségben	közönségekben
superessive	közönségen	közönségeken
adessive	közönségnél	közönségeknél
illative	közönségbe	közönségekbe
sublative	közönségre	közönségekre
allative	közönséghez	közönségekhez
elative	közönségből	közönségekből
delative	közönségről	közönségekről
ablative	közönségtől	közönségektől
non-attributive possessive - singular	közönségé	közönségeké
non-attributive possessive - plural	közönségéi	közönségekéi

Possessive forms of közönség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közönségem	közönségeim
2nd person sing.	közönséged	közönségeid
3rd person sing.	közönsége	közönségei
1st person plural	közönségünk	közönségeink
2nd person plural	közönségetek	közönségeitek
3rd person plural	közönségük	közönségeik

Compound words

^ közönség in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)